Írjunk mesét itt és most! felkiáltással 2013. szeptember 8-án, az Olvasás világnapján a Marczibányi téren közösen írtunk egy villámmesét a gyerekekkel. Íme:
Dorka, a rózsahal
Egy szép napon a rózsahalak a tengeri rózsát indultak meglátogatni,
mikor egyikük, a kis Dorka egy óvatlan pillantban leszakadt a többiektől.
Talált egy kis barlangot, ahova beúszott, mert csodás éneket hallott bentről. Nem vette észre, hogy a többiek továbbúsztak. Dorka kiváncsi lett, vajon ki énekel a barlangban? Egy csodálatos tündérhal csillant meg a víz mélyén...
A tündérhal azonban éppen rosszkedvű volt, mert unatkozott, ezért tigrishallá akarta varázsolni Dorkát!
A rózsaszín halacska nagyon megijedt, ám ekkor a szerencsehalak Dorka segítségére siettek, és elvitték magukkal a pöttyös bálnákhoz.
A pöttyös bálnák is igen szépen tudnak énekelni, és az ő búgásuk kimosta Dorka fejéből a tündérhal bűbájos énekét.
A piros szívhalak is Dorka segítségére siettek. A kishal elmondta nekik, hogy elszakadt a családjától, a rózsahalak csapatától.
A szívhalak nevükhöz híven szívükön viselték sorsát, és szóltak a sárga szemhalaknak, hogy keressék meg nagy szemükkel Dorka családját, hiszen a szemhalak messzire ellátnak...
A gyorsan cikázó szemhalak meg is mutatták neki, hogy a rózsahalak csapata a közelben úszik.
Dorka szélsebesen odaúszott mamájához, és hamarosan ismét családi körben lubickolt.
Megígérte, hogy soha többet nem csavarog el!
VÉGE
(írta: Balázs, Máté, Andor, Zille, Bori
2013.09.08. Marczibányi tér)
Köszönet az espellnek a projektorért!