Fantasztikus örömhír: megjelent az új könyvem! A Pandala az állatkertben már a harmadik a sorban. 2014-ben jelent meg a Mesekavics kreatív alkotókönyv, 2015-ben a Pandala-szigetek gyerek és felnőttszínező a Kolibri kiadónál, és most itt az új kicsike, ami tulajdonképpen egy hibrid - ezt majd kifejtem alább! De kezdjük az elején, ilyen lett a borítója, büszke vagyok rá!
A TÖRTÉNET
Ahogy a borítón is olvasható, ez a könyv egy mesés állatkerti kalauz, másképpen mese, amely az állatkertben játszódik. A történet azonban nem itt kezdődik, hanem a trópusi Pandala-szigeteken, ahol egy reggel eltűnik Pötty, a kis pandala. Mentőcsapat szerveződik, melynek tagjai Koan, a pandala, Morcz úr, a gyík, Füles Ubul, a dzsungelbagoly, Bóbita, a papagáj és Tigriske, a hernyó. A nyomokat követve érkeznek Budapestre, az állatkert kapujához, ahol Asha, a kiselefánt fogadja őket és körbevezeti a kertben hőseinket. Megismerkednek számos itt élő állattal, akik legyenek bár kicsik és cukik vagy nagyok és félelmetesek, mind segítenek nekik céljuk elérésében. Pontosabban nem mind... Akad valaki, aki a nyomukban jár és szándékai nem éppen barátságosak. Vajon hova tűnt Pötty? És mi az a rejtély, amit ő szeretne kideríteni?
A HÁTTÉR
4 éve kezdtem el a Mesekavics projektet. Szabadidőmben kavicsokra festettem fantázialényeket, melyekből hamarosan összeállt egy színes kis állat- és növénysereglet, az én kis mesefiguráim. Nagyon közel álltak hozzám mindig is a trópusi dzsungelek és korallzátonyok színes állatai, ezért öntudatlanul is élénk színeket használtam megalkotásukkor. Arra gondoltam, a lények nem lebeghetnek a semmiben, ezért teremtettem egy élőhelyet nekik, a Pandala-szigeteket, és ezzel meg is érkeztem a saját trópusi Paradicsomomba, ahova mindig vágytam.
A kis lényeknek nevet adtam és háttérképeket kezdtem festeni nekik, a történetek pedig maguktól kezdtek összeállni a fejemben róluk. Az első perctől kezdve terveztem, hogy mesét írok. Rövid kis epizódokat meg is írtam néhányukról, ám aztán másként alakult a sorsunk: elsőként a Mesekavics kreatív könyv szereplőivé váltak, amelyben elkészítésüket mutattam be kavicsfestés, sólisztgyurma és más csináld magad-módszerek által. Karaktereikről ekkor csak egy-egy mondat erejéig esett szó.
Állatkáim második kítörési kísérletének eredménye a Pandala-szigetek színező lett. Külföldi útjaim és kreatív workshopjaim alatt mindig alaposan körülnéztem az aktuális trendek terén, és nagy meglepetésemre azt láttam, hogy egyre népszerűbbek azok a részletgazdag színezők, amelyekből már én is rajzoltam jónéhányat otthon. Nem is kellett sok hozzá, hogy füzetté álljanak össze, és a Kolibri kiadó jóvoltából 2015 nyarán megjelenhetett. Itt a figuráim jellemvonásait megint csak nem a szavak, hanem a cizellált grafikák tükrözték. Ez a színező jelenleg az 5. kiadásnál tart, ami óriási dolog számomra, hiszen egyértelműen jelzi, hogy szeretik.
A mese azonban meg akart születni, és elkezdtem írni. Ám még mindig nem a Pandala-szigetek története kerekedett ki belőle, mert időközben beúszott egy másik vízió: az Állatkerté. Gyerekkorom nagyon fontos színhelye, ahova sokat jártam kicsiként, majd wannabe Gerald Durrell-ként tizenévesen esti előadásokra. Egyszer például dr. Ország Mihályt, a Mindent lehet, de krokodilt azt nem című zseniális könyv szerzőjét sikerült megtalálnom a kéréssel, dedikálna-e egyet az én Kornél hörcsögömnek. Megtette. Így hát nem meglepő, hogy pandaláim és társaik az állatkertben kezdték meg kalandjaikat.
A kiadóval azt találtuk ki, hogy ebben a könyvben ötvözzük a mese, a színező és a foglalkoztató műfajait, és hozzáadunk némi extra fűszert, különleges állatos információk formájában. Igazi családi könyvet szerettem volna alkotni, ami 4 éves kortól bárkit leköthet. A mese a kisebbeknek szól, ahogy a foglalkoztatók egy része is, de a minden oldalpáron található színezők már a nagyobbakat és a felnőtteket is leköthetik, feltölthetik, arra pedig szinte mérget veszek, hogy a tudod-e információmorzsák meglepetést okoznak még a harcedzett szülőknek is. Ebben az állatkert szakemberei voltak segítségemre, akiknek szeretném itt is megköszönni.
Ami a még mindig rendkívül népszerű színezőket illeti, igyekeztem könnyebben színezhető, és bonyolultabb ábrákat is rajolni. A borítón szereplő két kőelefánt és a kapu íve a Fővárosi Állat- és Növénykertet idézi, nem véletlenül, a gyönyörű kapu adta a mintát. Sokat jártam az állatkertbe, sokáig figyeltem az állatokat, a helyszíneket és skicceket készítettem. A képen látható gorilla például Bongó, aki azért persze nem így ült modellt nekem.
Olyan könyvet szerettem volna írni és rajzolni, amilyen még nincs. Tükrözi azt a szerteágazó érdeklődést, ami engem és korunkat is jellemez. Remélem, sikerül vele megfogni sokakat. Mint ahogy azt is remélem, hogy aki olvassa, szeretni fogja a szereplőit, együtt érez majd velük és izgul értük, és aztán örömmel ül le megrajzolni, megfesteni, kiszínezni őket. És talán közben észrevétlenül az is bekúszik a lelke legbelső bugyrába, és témává válik otthon, hogy nincs más lehetőség, mint jól szeretni és óvni ezt a gyönyörű bolygót, mert nincs másik!
A könyvet kisfiamnak, Fülöpnek ajánlom, aki alig várta, hogy végre megírjam ezt a mesét, és azóta is ott az ágya mellett egy kavics Tigriske. Ajánlom még hőseimnek is, a néhai Gerald Durrelnek és Ország Mihálynak, valamint a nagyon is élő Jane Goodallnak és David Attenboroughnak, akiknek a könyveit olvasva vágyni kezdtem rá, hogy a magam módján én is hozzátegyek valamit az Ügyhöz.
